Nagyapám és 1956

Először láttam erről hivatalos dokumentumot, kissé megremegtem, itt van feketén fehéren ahogy egy embert ellehetetlenítettek, csak azért mert segített kenyérhez jutni az akkor már napok óta éhező budapestieknek. A csavargyárban volt munkavezető, mellettük a kenyérgyárból minden hajnalban elvitték az oroszok az összes kenyeret, amikor a pékek fellázadtak a km-es sorokban álló emberek miatt és nem adták a kenyeret, melléjük álltak a csavargyári dolgozók is... hát ezért kapta a büntetést, sosem beszélt róla hogy csak engedte vagy ösztönözte is embereit, talán minket akart kímélni ezzel, hiszen még bőven a szocializmust írtuk amikor meghalt, de olyan jó lenne többet tudni róla...
 

Még két bejegyzést találtam a Hungaricana közgyűjteményben, a dédapám és a nagyapám bátyja lett elítélve, a büntetőper jogcíme: 13.4
Mindenütt szavakkal van a jogcím jelölve, csak itt találtam ilyen furcsa jelzetet, csak a dátumból tudunk kiindulni, 1947, ez csak egy dolog lehet a háború utáni kitelepítéskor nagyapám valahogy visszahozta a szüleit és a bátyját, illetve anyukám szerint leszedte a vonatról őket, talán az ő jogállásukat egy büntetőperrel rendezték, tehát ezáltal maradhattak itthon?
Egy dolog viszont nagyon elszomorít, arról hogy később rehabilitálták volna nagyapámat, semmit sem találtam, valószínű ez nem történt meg, de akkor az összes kenyérgyári és csavargyári dolgozót sem rehabilitálták... ez pedig szomorú, még akkor is ha ők nem tudták megélni a rendszerváltást. Na ez is arra mutat hogy nem volt itt valódi rendszerváltás, ha lett volna ezeknek az embereknek a visszaadták volna a becsületét!
Mazsolázzatok a Hungaricana-ban, ha már egyszer nekünk készítettek az adatbázist.

Ha esetleg valakinek lennének infói akár a kenyérgyárban történtekről, akár dédapám furcsa büntetőper jelzetéről kérem jelentkezzen. 
Köszönöm!

Pintér Zsófia
Budapest
2015.05.25.