2013. november 11., hétfő

Ma Európában egyaránt alapjogok sérülnek egy székely gyerek és egy cigány kortársa esetében is.

Levelet írtam Morvai Krisztinának a másodrendű állampolgárság és a európai nyomortelepek kérdéséről, és ha úgy tetszik akár a lehetséges megoldásokról is.
Hogy miért éppen neki? Mert szívvel-lélekkel foglalkozik mindkét említett népcsoport vagy nemzetiség problémájával. Mert a személyes jelenlétnél semmi sem lehet erősebb. Láttam amint "hátára vette" a világot és elindult beszélgetni a falvakban (mondjuk ki: nyomortelepeken élő) cigányokkal. Hány EP képviselő tette meg ugyanezt? Viszont ez a kérdéskor felvet egy még súlyosabbat: hányan tudják ma Európában hogy a fontos dolgok nem a hazai parlamentben hanem az EP-ben dőlnek el? Hányan követik figyelemmel és ha nem akkor mennyiben felelős ezért a helyi parlament?


Kedves Morvai Krisztina!

Már régóta szeretném áldozatos munkáját valamiképpen támogatni, tudván mennyire nehéz kérdéseket vállal fel és mindezt értünk teszi! Még áprilisban láttam hogy a nők helyzetével kapcsolatban felhívást tett közzé a közös munkára, szerettem volna jelentkezni, csak azért nem tettem mert én tényleg egy vagyok a tucatból, ebből adódóan egy bátortalan senki és nem tudok szerepelni sem. Persze gondolataim vannak, melyeket mindenképpen felvállalok, ezért kezdtem el két évvel ezelőtt blogot írni, annyi fájdalom és tehetetlenség szorult belém, ki kellett adni valahogy magamból. Nem tudom jelenthet-e segítséget az utca emberének néhány sora, mert mint említettem egy senki vagyok, viszont benne élek, így adhatok látleletet a helyzetről. 
A valóság a mindennapjaim része, véleményemet éppen ennek okán van jogom kimondani. Mindkét csoport melyeket a későbbiekben említek köthető a magyarsághoz, de határaik sok országon átívelnek, így kizárólag nemzetközi szinten kezelhetők. És hogy miért kell mindkét kérdést egy kalap alá venni? Mert bár sok különböző aspektusuk van, egyben – a legfontosabban – megegyeznek: a jogfosztás állami szinten is történik, idejét pedig nem mérhetjük az aktuálpolitika intervallumában, hiszen akár 100 évet vagy ennél többet is felölel.

Kérem juttassa el a lenti sorokat az Európai Unió Parlament képviselőinek.
Köszönettel, szeretettel és hallatlan tisztelettel küldöm Önnek levelemet:
Pintér Zsófia



Úgy tűnik történelmi pillanatot írunk, két olyan népcsoport segélykérő kiáltását szeretném eljuttatni az Európai Parlament elé, akik meghallgatása az alapjogok sérülésének tárgyalásakor kulcsfontosságú. Mert esetükben sérül leginkább, és mert mindkettő sok-sok milliós nagyságrendű ember panasza, akik több EU tagországban is élnek. Történelmi pillanat, mert a problémák oka messze nem az elmúlt néhány belátható évben keresendő, hanem a múlt század első részében és még annál is régebben.

Már nem lehet tovább húzni, el kell dönteni lehet-e megtiltani az anyanyelv használatát, és van e további létjogosultsága a nyomortelepeknek Európában. Figyelem: közöttük vannak az abszolút jogfosztott gyerekek csoportjai. Értük mindenképpen meg kell hozni a törvényeket és be is kell tartatni őket! Vissza kell adni az emberi méltóságot, mert a „hétköznapi” ember már nem bírja tovább!        

Meghallgatás az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban: hogyan lehet megerősíteni az alapvető emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot az Európai Unióban (részletek)
Európai Parlament, LIBE Bizottság
Brüsszel, 2013.11.05.
A videó megtekintése utáni gondolatok. http://www.youtube.com/watch?v=4xaUll4tcwc

Az Európai Unió parlamentjének meg kell ismernie az következőket:

Ma Európában egyaránt alapjogok sérülnek egy székely gyerek és egy cigány kortársa esetében is. Az elsőt az anyanyelv használatának jogától fosztják meg, amikor Victor Ponta Miniszterelnök Úr kijelenti, hogy miért nem felel meg a nyelvhasználat azon módja amiként az amerikai emigránsok használhatják a vasárnapi iskolában?!
A tudatos asszimiláció nem csak a múltra igaz (falurombolás, közúthálózat nem fejlesztése, oktatási intézmények bezárása, tudatos betelepítés, vallás lehetetlenné tétele azzal hogy mindenütt görög felekezeti templomot építettek – na pont ez az egy nem volt egyáltalán a magyarság körében), hanem a jelenre is. Amíg vannak 70-90%-ban magyar ajkú falvak nem tagadható meg az autonómia kérdésének napirendre tűzése. (Lent folytatom.)


Avram Iancu arcképe, felirat: „Muie Ungaria” (kb. Leszophatsz Magyarország) és „Afara cu ungurii din tara” (Ki a magyarokkal az országból) Fotó: Erdon.ro

A nemzetiségi (vagy származási) alapon történő diszkrimináció folyamatosan fennálló tényét nem lehet nem észrevenni.

Ugyanígy a másodikként említett cigány gyerek esetében is, mennyi esélye van arra hogy megtanul írni-olvasni rendesen, vagy pláne diplomát szerezni? Fel kell tenni a kérdést: az EP képviselők jártak már cigány telepeken? Vagy legalább fotókat, filmet láttak róla? Jól láthatóan az életminőség amit nyújtani tud, éppen egy indiai nyomortelepével vethető össze.
A kérdést nem lehet egy-egy ország esetére vonatkoztatni: 2001 körül az EU-n belül 8-9 millió volt a cigányság létszáma, ebből a Kárpát-medencében 2,5 millió fő. [1]

Most hogy a franciák megelégelték, talán lesz változás, megjegyzem volt nekik állítólag jóval több mint félmillió sajátjuk is. És itt feltehetjük a kérdést: még csak néhány éve hogy viselniük kell a terheket, mi a dupláját hordozzuk hátunkon és már mióta és milyen népességszámmal… Most már talán megértik, mit vesztettünk, amikor a rendszerváltás után a betanított munkás, mint társadalmi réteg vesztette el megélhetését. Később lemondtunk a mezőgazdaság egy részéről is, itt megint érintettek a legszegényebbek, már idénymunkásra sincs igény.
Senkit sem akarok felmenteni saját sorsának súlya alól, de egyesekre túl nagy súly került! Nekünk akik érintettek vagyunk melléjük kellene állni, követelni, hogy szervezett segítséget kapjanak, a fejlesztési alapokból az oktatásukat kellene finanszírozni. Hetes iskolákat a gyerekeknek, szakmát a szülőknek, de olyat, amiben van munkalehetőség, ha másképpen nem akkor létrehozni a felvásárló piacot is hozzá. Nem olyan bonyolult ez, vegyük például a gyógynövénytermesztést, ha már olyan jók voltunk benne, vagy mondjuk így: ha már az uniós csatlakozás előtt nagyhatalom voltunk (erről lent) miért ne lehetne ezen a vonalon elindulni. Tudom, nem divat ennyire beleszólni a gazdaságba, de ez a probléma túlnőtt a jelenlegi gazdasági kereteken, jól látható képtelenség megoldani a rendelkezésre álló eszközökkel. Tehát kell valami új, ami szociális alapokon nyugszik, és beindít egy körforgást. Túl sok ember érint ahhoz hogy a tétlenség elfogadható legyen. Nálunk, Romániában, Bulgáriában tömegesen áll rendelkezésre a megfelelő ember, aki vallaná a helyi szintű felmérések elvégzését. Rengeteg munkanélküli diplomás tanár, szociális munkás, pszichológus és közgazdás, stb., tessék felhasználni azokat az embereket, akik részesedtek a szociológiával, a pszichológiával, gazdasággal kapcsolatos képzési elemekből, tessék a már létrehozott, tehát már „kifizetett” emberi erő erőforrást felhasználni. Ehhez nem kellenek nagy volumenű kutatások, hiszen egyszerű, és a józan ésszel átlátható megoldása is lehet. Minden probléma csak helyben oldható meg, a területi fejlesztések alapja a létszám és a korábbi életmódra vonatkozó tapasztalatok. Mert beilleszthetőnek kell lenniük korunkban is, olyan nincs hogy ők már nem férnek bele a mai világba. Szükségessé vált a hagyományok feltárása, mert vissza kell adni emberi öntudatukat, nem lehet hogy ők csak megtűrtek legyenek! Sose felejtsék el: mindannyiunknak Isten adta a létezés jogát, melyet ember felül nem bírálhat!   


A jelenlegi helyzet elképesztően bonyolult, kiinduló pontja a rurális kultúra teljes beszűkülése, rájuk egyszerűen nincs szükség. Gyakran hallom: mindig is a lét peremén éltek, de komoly hiba nem látni a régi világot, mert akkor nem akkor nem fogunk választ sem találni. Hiszen nem is olyan régen még vándoroltak, állatokat tartottak, és mentek faluról falura, de azért volt szakma amihez értettek és ami megélhetést jelentett. Volt szerepük, mert kosár kellett, meg edényfoltozás is, és esküvő sem volt prímás nélkül. A lovakhoz is értettek sok helyen, amíg erre szükség volt. Ma már a betakarításhoz sem kellenek… Sajnos az történt hogy a fejlődésből ami volt – már ha volt egyáltalán – ők teljességgel kimaradtak, korábbi kultúrájukat pedig nem támogatta semmilyen hatalom mert nem láttak benne értéket. Tágabbról nézve pedig a magyar kultúra szerves része a cigányság kultúrája. Érdemes tudni hogy eredetére nézve ősi gyökerekkel rendelkezik, az európai romák ősei a Kalberiák nomád népcsoport hajdan maharadzsák kegyeltje volt, nevük rituális táncukból ered mely a transzállapotot elérésére törekszik, elképesztő hajlékonysága megjelenik a cigányság egész kontinenseken keresztüli vándorlásában, gyökeret sehol sem eresztettek, csak miután a nomád életforma végképp felszámolásra került. Földet akkor sem kaptak, ami maradt nekik: a zene és a tánc, mely életük része volt évszázadok óta. A kalbeliát ma is táncolják Indiában, az ősi táncnak helyi változatait még valószínűleg Európában is táncolják, de kíváncsi erre bárki? Pedig ez a kultúra éppúgy érdemes a megmentésre mint bármelyik.

Amit ajánlok csak egy ötlet egy „senkitől” aki már nem tudja nézni hogy a hozzáértők semmit sem szándékoznak tenni, sem a cigányság sem a székelység mögött nem áll senki, az EP-ben ki képviseli az érdekeiket?  
Megpróbálom konkrét példával érzékeltetni:
Magyarország többféle gyógynövény termesztésében nagyhatalom volt, az Uniós csatlakozáskor teljesen feladtuk ezt a szakágat, a legnagyobb lobbi a németek részéről zajlott, elérték hogy kizárólag alapanyag beszállítók lehessünk. Szabó Gyuri bácsi lánya mondta a Duna TV műsorában: két generációval ezelőtt még a cigányok gyűjtötték a legtöbb gyógynövényt, akkor még tudták mikor mit kell szedni, tehát a kulcsmondat: meg tudtak felelni az elvárásoknak.
Szembe kell nézni a következményekkel: az addig kiemelkedő teljesítményt nyújtó szakágban, mint gyűjtő és mint betanított munkás is rengetegen dolgoztak, ez a teljes mezőgazdaságra igaz, a súlyos hátrányokat hozó EU-s tárgyalások egy teljes társadalmi réteg alól húzták ki a talajt! 


Magunk miatt nem kérhetjük, de értük megtehetnénk mert egy egész nemzetiségi csoport lába alól csúszott ki a talaj. Miért történt volna mindez másként akár ha Romániáról, akár ha Bulgáriáról van szól? Franciaországban nem tudom lehet-e ilyen határt húzni mint az összes volt szocialista országban, de a jelenlegi felkorbácsolódott indulatok azt mutatják hogy ott sincs rendben a foglalkoztatási helyzet. A lakókocsi karavánokkal fél évet tartózkodhatnak egy-egy város mellett, direkt a számukra kialakított parkolókban, ha fizetnek érte kapnak közműveket. Kérdés: el tudják képzelni hogy a féléves helyváltoztatás mellett az oktatási rendszerben való részvétel zökkenőmentesen működhet? Nyilvánvalóan Franciaországot a többi között kell tárgyalni, még akkor is, ha jóval gazdagabb ország lévén az éhezés ott talán nem valós tényező.     

Visszatérve a magyar embereket érintő diszkriminációra, a kérdést ekként is értékelheti egy magát magyarnak valló:   
A Der Spiegel-ben megjelent egy cikk miszerint a magyarság még mindig nem emésztette meg trianont. Hogyan lehet megemészteni valamit miközben folyamatosan támadások érnek? Hiszen a trianoni döntés az oka annak hogy ma élő embereknek másodrendű állampolgárok saját hazájukban. A trianoni (és a párizsi) döntés nem egy régmúltbeli történelmi esemény, hanem egy ma zajló folyamat, aminek eredménye a fentiek mellet a Beneš-dekrétumok [2], a szlovákiai állampolgársági vita, a szerbiai magyar verések.
Nagyon fontos lenne megérteni az EP képviselőinek hogy trianon nem zárult le, számunkra azóta is a mindennapok része. Amíg él magyar ajkú ember ez így is lesz, és ugye nem az a cél hogy már ne legyen? Mert bizony olyan ez mintha sose lenne vége, amíg napjainkban megverhetnek pusztán azért mert az anyanyelveden beszélsz hogyan lehetne vége? Tudom ezek elszigetelt esetek, de ott vannak a temerini fiúk is [3], túl sok ez már. Tudom Szerbia nem tagja az Európai Uniónak, de Románia és Szlovákia igen. Nem lehet elszigetelt kérdésekként tekinteni rá hiszen egy teljes nemzetiséget érint. Jómagam nem elcsatolt területre születtem, de az én anyanyelvem az, aminek a használatát tiltják, vagy akár meg is vernek miatta. A magyarság létkérdéseiről beszélünk, nem szomorú ez ma Európában? Mert a földet lehet például románná tenni, de az embert lehet-e? Hol a határ amikor még mindig sokmilliós nagyságrendű emberről beszélünk?
Van viszont még egy dolog amit ki kell mondjunk: nem elég hogy el kellett fogadnunk a szétszakítottság utáni diszkriminációt, a világ abszurd módon szótlanul nézi hogy a trianoni szerződést az új tulajdonosok folyamatosan megszegték, megszegik. Ezen tények azok, ami miatt a magyarság azóta sem érti mi történik a világban. Miért ne érezzük úgy hogy mindenki összeesküdött ellenünk, amikor körülöttünk úgy tesznek mintha területet kaptak volna de embereket mellé nem? A trianoni szerződés záradékaként elfogadott „a közösségek helyi autonómiája oktatási és vallási vonatkozásában” sehol sem valósult meg. És továbbra sem fog hiszen éppen mostanában a még egy tömbben élő Székelyeket is igyekeznek szétszakítani. Hogy miért is abszurd az egész helyzet? Mert a területeket ezzel a feltétellel kapták meg. Például:
 Vaida-Voevod, az első román miniszterelnök, írta alá 1919-ben a kisebbségek védelméről szóló keretszerződést, a 11-es cikkelyben ez szerepel:
„Románia egyetért azzal, hogy megadja az erdélyi szász és székely közösségeknek a helyi autonómiát”…       
A szerződés megszegése csak az itt korábban felsoroltak miatt egyértelmű. Magyarázza meg nekem valaki hogyan lehetséges ez?
Higgyék el a magyarság kellően meg van félemlítve, nem kérünk mi már vissza semmit. Tisztában vagyunk vele hogy határok mozgatásáról szó sem lehet, de legalább a nyelvet ne vegyék el, ne tegyék végképp élhetetlenné a mindennapokat. Had legyen akár az oktatásban, akár a hivatalban is, ha egyszer azt szeretnék használni, és ha a befizetett adóból kérik a részüket had kapják meg, mindenki tudja hogy ehhez joguk van. Ha azt kérik legyen belőle fejlesztés, úthálózat vagy oktatás, bármi, legyen hozzá joguk, hiszen azt az adót is ők termelik meg. Mindez mért lehetetlen? Hiszen mindannyian ezt kérjük, az elcsatolt területek magyarjai semmivel sem kérnek többet mint amit egy átlagpolgár az EU-n belül. Hozzátenném: Románia is csak gazdagodik - hosszú távon mindenképpen - ha hagyja élni a székelységet.
Most példát csak egyről hoztam, de minden elcsatolt területre ez vonatkozik, ideje vizsgálat alá venni van e egyáltalán olyan érintett terület amely esetében nem áll fenn a szerződés megszegésének ténye?
A trianoni szerződést, annak záradékait és kiegészítéseit felül kell vizsgálni teljesülési szempontból. Mert nem ajándékba kaptak földet, hanem embereket kaptak a földjeikkel! Ehelyett ma úgy tűnik a politikai vezetők azt hiszik földet kaptak rajta a megtűrni való magyarokkal akiket kedvükre kínozhatnak, és ha ez nekik nem tetszik akár „haza” is lehet küldeni őket! Hát ha ez így normális akkor az egész világban hatalmasat kell csalódnia minden magyarnak! Mit lát az EP a valós világból ha még ezt az egyszerű dolgot sem képesek átlátni és megértően viszonyulni hozzá?

Azt meg hogy a magyarság nagy része nosztalgiával gondol Nagy-Magyarországra, a nagy birodalomra ami voltunk, miért szükséges támadásnak érezni? Képzeljék csak a helyünkbe magukat, önök nem éppen így éreznének? Nem szorulna ökölbe a kezük ha azért a nyelvért büntetnének embereket amit önök is beszélnek?
A trianon óta zajló folyamat óta számunkra a skizofréniát jelent. Petőfi gyönyörű magyar versei egy szerb származású ember tollvonásai, én magam félig sváb vagyok, de a magyarság kultúrája Petőfié is és az enyém is, továbbá ez a kultúra Európa szerves része volt. Nagy-Magyarország ezt is jelenti, egy ezer éves európai kultúra sok ezer éves gyökerekkel.
A magyar cigányok és a magyar ajkú székelyek csak az életüket kérik, azt ami jár, semmi többet! 

Azt is a történelem hozta hogy most már az EP-re maradt a kötelesség hogy bebizonyítsa nekünk, Európa nem az alábbiak miatt gyűlöl minket:
Mert ha nem ezért akkor miért?

Soraimmal senkit sem szándékoztam megbántani, tényeket sorakoztattam fel, hiszem hogy ezekről a problémákról végre előítélet mentesen kell beszélnünk.

Saját írásom:

Él Európa közepén egy nép, de meddig él még?


Mellékletek:
[1]
A cigányok ma a világ számos részén megtalálhatók, de legnagyobb számban Közép-Európában és Kelet-Európában élnek. A cigányság becsült lélekszáma Európában 7–8,5 millió fő. 2001 körül a cigánynak minősíthetők száma a Kárpát-medencében 2,5 millió fő, akik közül 750.000 erdélyi, 800.000 magyarországi, 900.000 szlovákiai lakos. A fenti becslés alapján a cigányság a Kárpát-medence népességének közel 9%-át, a (magyarok, románok, szlovákok, horvátok után) ötödik legnépesebb etnikumát képezi. Egyes területeken már relatív, máshol abszolút többségbe is kerültek, ilyen területek szinte minden táján előfordulnak a Kárpát-medencének. A Felvidék népességének 10-15%-át teszik ki a cigányok, ami a helyi történelmi magyar közösség létszámát meghaladja. Erdélyben is a 20%-os magyar népességhez hasonló arányban vannak jelen.
A legnagyobb lélekszámú cigány kisebbség a következő európai országokban található (becsült adatok):
Érdekes: az 7-8,5 millió össze európai lélekszám nekem 9 millióra jött ki:
Románia: 1,0-2,5 millió 750.000 erdélyi
Spanyolország: 1,5 millió
Franciaország: 1,2-1,3 millió
Magyarország: 0,5-1 mill. 800.000 magyarországi
Bulgária: kb. 850 000
Szlovákia: 550 000 - 900.000 szlovákiai lakos
Görögország: 300 000
Macedónia: 240 000
Csehország: 150-300 000
Olaszország: 130-160 000
Németország: 110 000
Egyesült Királyság: 90.000
Még Törökországban élnek közel 5 millióan.

Mellékletek:
[2]
Wikipédia a Beneš-dekrétumokról:
A Beneš-dekrétumok tágabb értelemben a második világháború utáni csehszlovák államiságot megalapozó, 143 elnöki rendelet. Gyakrabban csak azt a 13 jogszabályt nevezik így, amelyek a csehszlovák nemzetállam megteremtése érdekében az ország területén élő németek és magyarok kollektív bűnösségét rögzítették. Az e dekrétumok alapján a német és magyar kisebbséggel szemben alkalmazott bánásmód összeegyeztethetetlen volt az emberi jogokkal, ellentétes volt a nemzetközi jog általános elveivel, a diszkrimináció és a kényszermunka tilalmával továbbá a tulajdon sérthetetlenségének elvével. A dekrétumokat az egykori Csehszlovákia mindkét utódállama, Csehország és Szlovákia is jogrendje részének tekinti. A dekrétumok összeegyeztethetetlenek az Európai Unió Alapjogi Chartájával, a szlovák parlament 2007-ben mégis megerősítette azok sérthetetlenségét.

Mellékletek:
[3]
A temerini fiúk esetét most az eseményeket átéltek szavaival mutatom be:
Hogyan fogadták egy szerbiai börtönben azokat a magyarokat, akik egy szerb megveréséért kerültek be?
Horváth: Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor kitör egy háború, és fogságba ejtenek pár ellenséges katonát.
Az milyen?
Szakáll: Miután bekerültünk a börtönbe, egy órával később egyenként kiszedtek minket, és magánzárkákba kerültünk. Csodák csodájára engem nem bántottak, talán azért, mert ismertek, azelőtt voltam bent két hónapot szabálysértésért. Nekem csak annyit mondott az őr, hogy feküdjél, és nem hallasz semmit. Sajnos aztán volt mit hallanom.
Mit hallott?
Szakáll: Azt, hogy a négy társamat elkezdték verni.
Horváth: Az őr bejött a szobába, elkérte a papírt, ami alapján elrendelték a 48 órás fogva tartást. Csak annyit mondott, hogy te vered az én szerbemet, és elkezdett ütni a gumibotjával. Majd 10-15 perc múlva visszajött, kivezetett a szobából, a cellák mögé, ahol már várt hét börtönőr, és akkor elkezdődött a verés. Egyszerre ütöttek. Később maga a börtönigazgató is elismerte, senki nem felelt azért, ami velünk történt.
Szakáll: Később beszéltem egy börtönőrrel, akivel korrekt emberi viszonyom alakult ki a korábbi büntetésem alatt. Azt mondta, felülről elrendelték, hogy így kell bánniuk a többiekkel.
Később is így bántak önökkel?
Horváth: Kisebb verések utána is történtek, de nem tartott 16 hónapig. Emberi jogi szervezetek felemelték a szavukat a verések ellen, ezután abbamaradtak. A hátralevő időben különösebb problémánk nem volt, komolyabb szóváltásra sem emlékszem. Maradandó egészségkárosodást sem szenvedtem. Hosszabb ideig volt problémám a gerincemmel, de az is rendbe jött.
Szakáll: Volt, hogy kicsit ferdén néztek az őrök, de idővel elfogadtak minket. Volt őr, aki megkérdezte: "Hogy bírtál ilyen hülyeségbe kerülni? Látom, hogy te nem az az ember vagy." Ilyenkor láttam, hogy el tudok vele beszélgetni. Elmondtam pár dolgot, ő meg elcsodálkozott, hogy létezik-e ilyen. A börtön olyan, mint a rádió: az egyik elmondja a másiknak, az a harmadiknak, így terjedt ez szájról szájra. Kialakult egy számunkra jobb légkör.

Fotó 1.


Avram Iancu arcképe, felirat: „Muie Ungaria” (kb. Leszophatsz Magyarország) és „Afara cu ungurii din tara” (Ki a magyarokkal az országból) Fotó: Erdon.ro


Fotó 2.
Eurogipsy.PNG
2008            
 
Fotó 3.:
Eurogipsy.svg

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése