2013. október 6., vasárnap

Emlékezzünk az aradi vértanúkra - 17 név, valamit adósság és fegyverletétel



Emlékezzünk az aradi vértanúkra.
17 nevet említünk meg, és megnézzük mi az adósság és a fegyverletétel kapcsolata.

Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot. /Aulich Lajos/

Tegnap hősök kellettek, ma mártírok, így parancsolja ezt hazám szolgálata. /Dessewffy Arisztid/

Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük. /Kiss Ernő/

Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá, az apostolok lelke, és a bitófák tövében kell forradalmárrá érni, a magyar lelkeknek. /Lázár Vilmos/

A mai világ, a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el, ezt az átkozott, meghasonlott világot. /Schweidel József/

Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom! /Láhner György/

Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam. /Török Ignác/

Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt. /Vécsey Károly/

De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett. /Nagy-Sándor József/

Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt. /Damjanich János/

Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat. /Knézich Károly/

A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját. /Leininger-Westerburg Károly/

Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide. /Pöltenberg Ernő/



Emlékezzünk a 17 aradi vértanúra, és mindazokra akik értünk adták az életüket.

Knézich Károly, Nagy-Sándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Láhner György, Pöltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos
Ormai Norbert honvéd ezredes, Kazinczy Lajos honvéd ezredes (Kazinczy Ferenc a fia) és Ludwig Hauk őrnagy.
Lenkey János tábornok.

Nemzeti gyásznapunkon, 1849. október 6-án történt a tizenhárom honvéd tábornok kivégzése, Pásztor Emil szerint egy altábornagyé, tizenegy vezérőrnagyé és egy ezredesé. A tizenhármak közül egyedül Kiss Ernő viselt altábornagyi rangot, és Lázár Vilmos volt csupán ezredes.

Az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztre gondol, de az 1848-49-es szabadságharc résztvevői közül egyet már korábban, kettőt pedig a tizenhármak kivégzése után ítéltek halálra az osztrák hatóságok. Lett volna egy további is, de az elborult elméjű tizenhetediket az osztrákok nem végezték ki, inkább csak meghalni hagyták.

Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte.

A magyar sereg a Világos közelében levő szőlősi mezőn tette le a fegyvert az orosz csapatoknak. Ez nagy sértés volt a császári oldal számára. Ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, annak üzenete az lett volna, hogy az ellenük folytatott szabadságharc elbukott. Így azonban az volt az üzenete a fegyverletételnek, hogy a két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben nem lehet tovább harcot folytatni. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy az osztrákok a tábornokokat megillető lőpor és golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elő a magyar tábornokok részére, miután az oroszok – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat némi habozás után átadták nekik.

Miért kellett letenni a fegyvert?
Álljanak itt egy megbízható ember szavai.
Darvas-Kozma József beszéde a csíkszeredai Gál Sándor szobornál 2012 március 15-én (részlet)
Amikor 1948-ban a szabadságharc Magyarországon diadalt aratott és a felelős minisztérium létrejött, akkor Salamon Rothschild a német banknak az elnöke, de ugyanakkor a bécsi bankké is, övék volt Nápoly, Párizs, a londoni bank. Az osztrákok annyi pénzt vettek fel hogy azt mondották ha Magyarország kiválik akkor az osztrákok nem tudják megfizetni, és ezért a magyar forradalmat le kell verni. A pénz mozgatta, a farok a kutyát, az osztrákokat a magyarok ellen, a testvér itt élő népeket föllázították a magyarok ellen, az oroszok akik kölcsönt vettek fel szintén ettől a bankháztól, őket is mozgósították, a magyar forradalmat le kell verni. Nem maradt esély! A pénz világában fönnállni szabadsággal, békességgel, igazságossággal, nem lehet.
Videó: http://vilagbiztonsag.hu/keptar/displayimage.php?&cat=0&pid=20508#top_display_media
(Lent további adatok a pénzügyi helyzet megértéséhez.)


Az 1849. október 6-án kivégzett 13 aradi vértanún kívül három további áldozatnak még a pontos nyughelyét sem ismerjük. Sírjaikat addig nem lehetett feltárni, amíg Ferenc József uralkodott, márpedig az osztrák császár és magyar király - az 1849-50-es megtorlás legfőbb felelőse - igen sokáig volt hatalmon: 1848-tól 1916-ig. Utána pedig a Trianon következtében Romániához került Aradon csak 1932-33-ban végeztek feltárásokat.

Ekkor főleg a 13 ismert földi maradványait exhumálták.


Elsőnek Ormait végezték ki, még augusztusban
Haynau "először Ormai (Auffenberg) Norbert (...) honvéd ezredest akasztatta fel hirtelen haragjában" - írja Pásztor Emil 1979-es munkájában, A tizenötödik aradi vértanúban. Ormait (lásd a jobb oldali képen) 1849. augusztus 22-én végezték ki, Aradon.



Az aradi vértanúk kivégzése napján, október 6-án vetettek véget Batthyány Lajos miniszterelnök életének Pesten. A Vértanúk könyve című 2007-es kiadvány szerint Pesten kétszer annyi mártírja volt a szabadságharcnak, mint Aradon. (Pesten több mint harminc embert végeztek ki 1848-50 között, ugyanebben az időszakban Pozsonyban tizenkettő, Kőszegen pedig nyolc mártírja volt a magyar küzdelemnek.)

A tizenötödik vértanú: Kazinczy Lajos
Az aradi megtorlás azonban nem ért véget a tizenhármak kivégzésével. 1849. október 25-én Kazinczy Lajos ezredest lőtték agyon az aradi vár északkeleti kapuja melletti sáncban. Az ő ügyét Pásztor szerint valószínűleg azért különítette el Haynau a tizenhármakétól, mert Kazinczy csak Világos után tizenkét nappal tette le a fegyvert.
Pásztor Emil ennek kapcsán megjegyzi: apját, Kazinczy Ferencet is halálra ítélték 1795-ben, de azt a döntést végül várfogságra módosították.



A tizenhatodik: Ludwig Hauk
Az osztrák Ludwig Hauk a bécsi forradalom egyik résztvevője volt, leszerelt császári tisztként a mozgalom katonai védelmében is szerepet vállalt. Hauk a magyar szabadságharcban is részt vett, letartóztatásakor azonban sokkal nagyobb bajba került amiatt, hogy megtalálták nála Wesselényi Ferenc gróf volt honvéd százados elkobzott értéktárgyait. Még komolyabb következményekkel járt Hermann Róbert történész szerint az, hogy előkerült holmijai közül "A [Habsburg-]ház utolsó órái" című cikkének kézirata is. Ez a bécsi forradalomról szólt, de negatívan minősítette az uralkodóházat, a császári-királyi tábornoki kart és az osztrák hadsereget. Valószínűleg ez okozta Hauk vesztét - véli a Vértanúk könyve szerkesztőjeként és társszerzőjeként Hermann. A kihallgatás után először Pestre szállították, s itt várta további sorsát. Nehezen tudták ugyanis eldönteni az osztrákok, hogy a bécsi forradalom résztvevőjeként vagy magyar szabadságharcosként kezeljék-e. Bécsi tevékenységéért, távollétében már lefolytattak ellene egy eljárást az osztrák fővárosban. Akkor 12 év fogházra ítélték. Ha Haukot Bécsben fogják el, talán elkerüli a halálbüntetést - írja Hermann. Végül azonban Haynau döntött: szállítsák Aradra.
Ez megpecsételte Hauk sorsát: 1850. január 31-én a hadbíróság halálra ítélte, majd az ítéletet felterjesztette Pestre, Haynauhoz. Ő február 8-án megerősítette azt. Hauknak már csak egyetlen esélye volt. A korábbi aradi és pesti kivégzések miatt ugyanis akkora nemzetközi felháborodás támadt, hogy 1849. október vége és 1850. január vége között a halálos ítéletek végrehajtását felfüggesztették. Felix zu Schwarzenberg herceg miniszterelnök ezért azt javasolta Haynaunak, hogy Haukot ítéljék kegyelem útján 20 év várfogságra: ennek a végét már aligha éli meg. Haynau azonban Hermann szerint nem hallgatott Schwarzenbergre. 1850. február 18-án a hadbíróság kihirdette az ítéletet, és 19-én reggel Haukot Aradon felakasztották. Sajnos ismert kép nem maradt fenn róla.

A tizenhetedik: Lenkeyt nem végezték ki
Az aradi vértanúk idézi fel az egyik legtragikusabb sorsú magyar tábornok, az Egerben született Lenkey János életének végét is. Lenkey megőrült a börtönben, így az osztrákok nem végezték ki, 1850 februárjában halt meg iszonyatos körülmények között.
Fivére, Lenkey Károly az utolsók között látta a tábornokot, s így emlékezett vissza rá 1867-ben: "Lenkey János tábornok dühös őrült lett, minden ruháit egész a meztelenségig letépte magáról; ami csak fogházában volt, összetört és zúzott, úgyhogy a négy fal között se kályha, se ablak nem maradt. Ha a porkoláb katonákkal hozzá bement, megrohanta őket; ily eseteknél sokszor megsebezték. Meztelen, egy fűtetlen, ablak nélküli szobában, sebesülten, minden ápolás nélkül halt meg február 7-én 1850-ben, és az aradi temetőbe én temettettem el. - Béke hamvaira!" (Lenkey Károly maga is honvédhuszár alezredes volt. A szabadságharc tábornoka, Lenkey János pedig ma már szülővárosának, Egernek a földjében nyugszik.)



Források:



Tények- pénzügyi helyzet
Mi történt 1848-ban?
Tanulmányozzuk a Habsburg család rejtélyes történetét. A megoldást a Rothschild család történetének felgöngyölítésénél találjuk meg. Volt egyszer egy Rothschild család. Apró, jelentéktelen pénzváltó üzlet, amely a valódi nagyok árnyékában egy sikátorban vegetált. A hatalom igazi birtokosa a Fugger család volt!
A Fugger család lassan minden nagy pénzügyi dinasztiát maga alá gyűrt, de az örökös harc egy idő után már elgyengítette. Szüksége volt egy titkos megbízottra, akit a többiek nem ismernek, akinek az utazásaira a legyőzött, (de még nem kivérzett!) vetélytársak nem figyelnek fel. Szüksége volt egy apró kis szövetségesre, aki sehol nem kelt feltűnést. Elvégez minden felderítést, megbízatást (a Fugger család ekkor már császárt és pápát jelölt ki...) és megelégszik apró morzsákkal a nagy, "nemzetközivé vált" üzletekből. Az elefánt és az egér baráti kapcsolata.
Az „egér” lassan, türelmesen erősödött és növekedett. A titkos megbízatásokból szolid haszonra tett szert. Közben, lassan megismerte egész Európa királyi házait a felderítő munkák során. Közben megismerte a Vatikán és a Porta titkosszolgálatát, majd idővel a világ minden ismert uralkodójának a titkosszolgálatát is. A titkosszolgálatoknak mindig szükségük van és volt a pénzre és az információra. A Rothschildok zseniális találmánya: egyesíteni a titkosszolgálatok, az ellenséges titkosszolgálatok pénzügyeit! Apró közös üzletekkel kezdődött, majd óriási pénzügyi világbirodalom bontakozott ki a jótékony homályban. Ahogy lenni szokott: a világbirodalom is lassan elindult a saját útján, és önállósodott napjainkra. Na, nem függetlenedett! Csak már nem egyedül a Rothschildok irányítják.


De maradjuk 1848-nál!

Az Osztrák Nemzeti Bank, a Bécsben élő Salamon irányítása alatt működő Rothschild magánbank már megerősödött a császárvárosban és "nyíltan" átvette a birodalom irányítását.
A Habsburgok nehezen törődtek bele, hogy újra olyan jelentéktelen rabszolgaként, cselédként szolgálják a Rothschildokat, mint valamikor a Fuggereket, de megértették, hogy ez a szolgálat végleges. A régi főnökeik, most az új pénzcsászárt szolgálják és a rabszolga az mindig elajándékozható. A Fuggereknek már volt valamikor egy magánháborújuk Magyarországgal, de a Hunyadiak kiírása után a jelentéktelen Jagellókat már könnyen legyőzték. Az új pénzügyi dinasztia példás kegyetlenséggel vette kezébe a birodalmi gyarmat pénzügyeit.
Széchenyi és Kossuth személye hozta az első kavicsokat a harácsrendszerük őrlőkerekei közé. A harács. Szép új neve: a kamat, a magyar gazdaságot fojtogatta legkegyetlenebbül. Az 1825-ös országgyűlés nem feküdt le a Habsburgok mögött megbúvó pénzügyi polipnak. Nem voltunk hajlandóak az Osztrák Nemzeti Bank által kölcsönzött pénzt felvenni kamatra, hanem saját magyar pénzt szerettünk volna nyomtatni.
A Rothschild család azonban nagyon odafigyelt a megbízható családtagok beillesztésére is az osztrák – magyar politikai eseményekbe.
Windischgrötz, Haynau személyének (családtagok) kiválasztása, az „uralkodó császár leváltása (családi puccs)”, mind- mind apró jelek, amit érdemes a történelem iránt érdeklődőknek alaposan tanulmányozni.
Amikor a 1849-ben a hadszíntér magyar sikerektől volt hangos, akkor az orosz cár vonakodott a beavatkozástól, de a hatalmas pénzösszegeken felül az új, fiatal „császár” személyes utazása, majd könyörgései és a Rotschildoktól rákényszerített megalázkodás (kézcsókkal köszöntötte a cárt és kézcsókkal köszönte meg a megígért „segítséget”) megenyhítették a cárt és „tanácsadói” jelenthették a sikert az Osztrák Nemzeti Banknak. A történet során és végén a Rothschildok, minden más európai uralkodónak megparancsolták: kuss legyen!
Egyedül, a török birodalom uralkodója, a szultán nem járult hozzá saját titkosszolgálata javaslatához, hogy Kossuth és a többi magyar menekült kiadatását pénzügyi szempontok alapján mérlegelje. A szultán, elődjére hivatkozott, aki Rákóczi kiadatását elutasította, a Fuggerek minden befolyása ellenére.

1848-ban tehát Széchenyi és Kossuth gyűjtést rendeztek ahol a magyarok összeadták a magyar pénz nemesfém fedezetét. Kossuth, mint a kormány pénzügyminisztere, tárcáját mindössze 400 000 forinttal vette át. Ez pedig elenyésző összeg volt a felállítandó hadsereg ellátására. Kossuth ezért elhatározta az új bankjegy kiadását. Ez az ún. Kossuth-bankó. Mindehhez azonban nemesfém alapot kellett teremteni. Ahogy ezt akkor mondták: ”ércalap”.


Kossuth bankó. Nemesfém és erkölcsi fedezete is volt.

A kormány felhívással fordult az ország polgárságához, a nemesfémek felajánlására. Megindult a gyűjtés a szabadság védelmére. A koldus a rézkrajcárját, a szekeresgazda ezüstgombját, a nemes úr arany forintját tette a haza oltárára. Az egykori krónikás a nemzeti áldozatkészségnek ezt a szép példáját a következőkben örökítette meg:
„A május 20-án, a Múzeum udvarán tartott népgyűlés alkalmával Rottenbiller polgármester, a felszólítás felolvasása után 200 forinton kívül rögtön felajánlotta, és letette az óráját láncostól, pecsétgyűrűstől. Őt követte a nemzeti kaszinó 20 000 pengőforinttal, gróf Széchenyi István egy mázsa ezüsttel, Woldainer két láda arany- és ezüst- neművel, gróf Zichy Manó öt mázsa remekmű ezüstneművel, s őket követte azután az egész ország, úgy hogy az ajándékok összege csakhamar milliókra ment.”
Innen már csak egy lépés volt az önálló magyar pénz – a Kossuth bankó – megjelenéséig. A gyűjtési akció eredményeként Kossuth Lajos, mint pénzügyminiszter, szerződést kötött a Pesti Kereskedelmi Bankkal, melynek értelmében a kormány kötelezte magát, hogy aranyban és ezüstben 5 millió forintot tesz le. A bank pedig fedezet ellenében 12 6/2 millió forintot bocsát ki bankjegyekben. Így jött létre a híres Kossuth bankó”.

De nem volt mese! Hiába lett nemzeti függetlenség egy évig, hiába győztük le a Habsburgokat, a Rothschildok elintéztek minket. Kossuth meg elfutott.
Forrás:
Elek Attila, és a Független SZABAD EURÓPA

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése