2013. március 11., hétfő

42 ezer éves lehet a világ egyik legrégebbinek tartott műalkotása



Sokkal korábbi a világ egyik legrégebbinek tartott műalkotása

42 ezer éves lehet a világ egyik legkorábbinak tartott figurális ábrázolása, a Sváb-Alpok egyik barlangjában talált Oroszlánember.



1939. augusztus végén Otto Völzing éppen a Sváb-Alpokban, a Hohlenstein-hegység egyik barlangjában végzett ásatásokat, amikor egy több száz darabból álló elefántcsontszobrot talált. A geológus sebtében összeszedegette a szétszórva heverő szobortöredékeket, az alapos vizsgálatra ugyanis már nem maradt ideje. Az SS által finanszírozott tudományos projekt a második világháború kitörése miatt félbe maradt, a leletekkel megrakott ládika előbb a Tübingeni Egyetemre, majd Ulmba került. 30 évig porosodott a Duna-parti város múzeumának raktárában, anélkül, hogy bárki megnézte volna, mit is rejt.

Először csak a hetvenes években tettek kísérletet a szobortöredékek összeillesztésére. Az antropomorf, (akkor még) fejnélküli rejtélyes szoborral kapcsolatos vizsgálatok csak jó másfél évtizeddel később, 1988-ban kaptak lendületet, amikor méhviasszal és krétával sikerült a 220 darabot összeragasztani; mint akkor kiderült, a szobor eredetileg alig harminc centiméter magas volt, és karján hét párhuzamos vonal futott. Ekkor testének még 30 százaléka hiányzott, a háta és jobb karjának nagy része.

A korai becslések 32 ezer évesre tették a tárgyat, így - azóta megkerült fejének nyomán - az Oroszlánembernek keresztelt szobor lett a világ egyik legkorábbi figurális művészeti ábrázolása. A szobrot elefántcsontagyarból, kovakőkéssel faragták ki, majd bőrrel és emberi nyállal csiszolták fényesre. Az újabb kutatások azóta azt is kiderítették, hogy a szobor elkészítése összesen 400 munkaórát vett igénybe, a nemes feladatra pedig külön kijelöltek valakit, ami azt sugallja, hogy a cro-magnoni közösség megbecsülte a napi vadászatokból és gyűjtögetésekből ily módon kivont művészeket.

Egyelőre nem tisztázott, hogy milyen vallási szerepet töltött be a szobor - már ha egyáltalán volt neki. Elképzelhető, hogy a tárgy egy félig ember, félig oroszlán misztikus teremtményt ábrázol, esetleg egy sámánt, aki egy barlangi oroszlán bőrét ölti magára. Kérdés azonban, hogy ha valóban 400 órába telt kifaragni, és vallási funkciói voltak, miért rejtették el több mint 25 méterre a barlang mélyén?

Nem ismeretes a szobor neme sem, pedig a nyolcvanas években komoly vitákat folytattak a kérdésről. Elisabeth Schmid paleontológus akkor azzal a merőben új elmélettel állt elő, hogy az Oroszlánember valójában Oroszlánnő, a has alatti ernyedt pénisz pedig női szemérem, ráadásul a keresztirányú hasi gyűrődés (ami a jégkorszaki nőábrázolások egyik fő jellemzője) is ezt a teóriát erősíti.

2009-ben a Claus-Joachim Kind vezette kutatócsapat visszatért a barlangba, hogy újra felmérjék a lelőhelyet. Ekkor összesen 1100 szobortöredékek találtak, néhányuk csak pár milliméteres volt, de akadtak köztük ujjnyi vastagságú darabok is. A szobor mellett előkerült egy díszes rénszarvasfog, egy sarki róka foga, elefántcsont-gyöngyök, továbbá egy tűzrakás maradványai.

A radiokarbonos vizsgálatok meglepő eredményeket hoztak: kiderült, hogy a szobor sokkal idősebb, mint eddig gondolták. Az elemzések 42 ezer évesre becsülik a szobor korát, s egy olyan időszakba helyezik, ahonnan csak nagyon kevés figurális ábrázolás ismert. A Stuttgart melletti Esslingen városában a szakemberek később megszabadították a korábban használt ragasztóanyagoktól a műalkotást, majd egy háromdimenziós modellezés során újból összerakták, így az is kiderült, hogy a szobor eredetileg sokkal magasabb volt, mint hitték.
Forrás: http://mult-kor.hu/



Nő az Oroszlánember? 


Ott Wölzing geológus a délnyugat-németországi Sváb-Alb hegység Stadel nevű barlangjában, mélyen a föld alatt dolgozott kis kézi kapájával. A leletei kétségtelenül érdekesek voltak, de nem akadt köztük eget rengető: kovakődarabok és az őskori ember ételmaradékai. Aztán a szerszám beleakadt valamilyen kemény tárgyba, és kifordította a földből egy kis szobor darabjait.
1939-et írtak akkor, és Völzingnek nem sok ideje maradt a vizsgálódásra. A II. világháború kitörése küszöbön állt, s ő nemrég kapta meg a katonai behívóját. Gyorsan berakta hát a darabokat egy dobozba, s még aznap be is fejezte az SS által finanszírozott ásatást.
A következő csaknem harminc évben nem sok figyelmet kaptak a szobordarabok. Amikor végül összeillesztették őket, az eredmény a kőkor egyik legfigyelemreméltóbb szobra lett – írta a Der Spiegel című német hetilap internetes változata.
Az Oroszlánembernek elkeresztelt alkotás mamutagyarból készült és mintegy 30 centi magas. Alkotója nyáltól nedves bőrrel polírozta simára, és egy kísérlet során kiderült, hogy körülbelül 320 óra kellett az alak kifaragásához.
A híres jégkorszaki műkincs másolatai ma már New Yorkban és Tokióban is megtekinthetők. Az eredeti azonban súlyosan sérült és senki se tudja, hogy pontosan hogyan is néz ki. Sok részlete még nem került elő, amikor a háború előtti ásatás hirtelen abbamaradt. Az alak 1988-ban nyerte el mai formáját. 220 darabból áll, de a test mintegy 30 százaléka még mindig hiányzik. Felületéről nagy darabok törtek le.
Rossz állapota csak még rejtélyesebbé teszi a szobrot. Mitikus lényt ábrázol-e, vagy egy állatalakba rejtőzött sámánt? A bal felkaron lévő hat vonal köpölyözésre utal-e, vagy valami másra? És mi volt a jobb karon, amely hiányzik?
A külső nemi szerv is felismerhetetlen. Joachim Hahn német régész, az újkőkor szakértője szerint az altesten lévő kis lemez "egy ernyedt állapotban lévő pénisz". Elisabeth Schmid paleontológus ugyanakkor a fanszőrzet háromszögét látja benne.
Az 1980-as években kezdődött, a kis szobor neméről szóló heves vita napjainkban is tart. Azok, akik szerint az Oroszlánember valójában nő, meg vannak győződve arról, hogy az ősi primitív társadalmak anyajogúak voltak. Azt állítják, hogy az akkor élt nők ahelyett, hogy engedelmesen csak főztek és gyereket neveltek volna, mamutokra vadásztak és a szertartások, a papi tevékenység dolgában is ők irányítottak. Kérdés, hogy ez vajon igaz-e.
A vitát máig nem sikerült eldönteni, de mivel az Oroszlánembernek újabb darabjai kerültek elő, ez a helyzet hamarosan megváltozhat.
Újabb darabkák
A felfedezések azután történtek, hogy az archeológusok figyelme újból a Stadel barlang felé fordult. Átnézték az 1939-ből származó törmeléket, s az eredmény szenzációs volt. "Körülbelül ezer, feltehetően a szoborhoz tartozó darabot találtunk" - mondta a kutatásban részt vevő Claus-Joachim Kind.
A darabok egy része mindössze néhány négyzetmilliméter nagyságú, de vannak köztük akkorák is, mint egy ujj.
A szobrocskát a Stuttgart közelében, Esslingenben működő állami restaurációs központba viszik, ahol teljesen szétszedik. A régi ragasztást feloldják és a méhviaszból és krétaporból készült töltőanyagot eltávolítják.
Aztán darabról darabra újból összeállítják a szobrot. "Hamarosan eredeti formájában látjuk majd a legrejtélyesebb baden-württemberi műtárgyat" – reméli Claus-Joachim Kind.
Máris tudható, hogy az alak pár centiméterrel magasabb lesz, mivel új nyakdarabokat találtak. A hátán lévő lyukat is be tudják fedni, és a jobb kar is teljes egészében előkerült. Előbukkantak új díszítések – domború pontok és furcsa vonalak – is.
Az új felfedezéseknek hála ma már jobban meg lehet érteni a szobrot mintegy 35 ezer évvel ezelőtt megalkotó őskori szobrász gondolatait. Az illető ősei nem sokkal korábban vándoroltak be Európába, amelyet a neandervölgyi ősemberek uraltak.
A szobrot egy tűzrakó hely közelében, a barlang bejáratától 27 méterre lévő bemélyedésben találták. A helyszínen dolgozva Kind talált egy díszítésekkel ellátott szarvasfogat, egy sarki róka metszőfogát és mamutagyarból készült gyöngyszemeket. Mindezek egy díszes köntös tartozékai lehettek, s elképzelhető, hogy a bemélyedés egy sámán öltözőjéül szolgált.
A szakértők valószínűnek tartják, hogy az őskori varázslók szőrméket és kosztümöt viseltek, amikor a tűz mellett szertartást végeztek. Hibrid lények – félig ember félig állat alakok – több franciaországi sziklarajzon is láthatók.
Valószínű, hogy a sámánok kedvelt kosztümjei a jégkori fauna veszélyes egyedeit mintázták. A barlangi oroszlán több mint 250 kilót nyomott, és hatalmas mancsának egyetlen csapása elég lehetett ahhoz, hogy bárkit leterítsen.
Egy hangszernek tűnő tárgyat tartó emberi alak látható a Pireneusok lábánál lévő egyik barlang falán. Az illető bölényjelmezt visel, egy 800 kilós kolosszust utánoz, amellyel szintén nem volt tanácsos viccelni. A vadászok talán abban reménykedtek, hogy jelmezt öltve tánccal meg tudják szerezni az állat erejét, s esetleg a lelke is beléjük költözik.
Az Oroszlánember lábujjhegyen áll, és úgy tűnik, hogy táncol.
De vajon kit rejt a jelmez? Az oroszlánt ősidők óta a férfierények, a bátorság és az erő szimbólumának tartják. Sámánok pedig ma is vannak az Amazonas térségében és Ausztráliában, s a többségük férfi.
Másrészt viszont a szobornak van néhány zavarba ejtő vonása. A szüléshez szorosan kötődő köldök igen hangsúlyos rajta. Az altesten – tipikusan a nőkre jellemző – vízszintes ránc látható.
Letört a melle?
Elisabeth Schmid szerint a szobornak valamikor melle is volt, ami letört. Azt is mondja, hogy a combok és a far közti átmenet ugyancsak a női testet idézi. Elkészített egy agyagmodellt, amely méretes fenékkel ábrázolja az Oroszlánembert.
Sok tudós a leghatározottabban elutasította ezt az ábrázolást. Van azonban legalább egy bizonyíték, amely Schmid elméletének helyességét igazolja - egy 14 ezer évvel ezelőtti emberábrázolás a spanyolországi Las Caldas barlangból. Az alaknak kőszáli kecske feje van és eltéveszthetetlen női nemi szervei.
Azt jelentené ez, hogy női sámánok is léteztek? Eleink vallási vezetői nők voltak? A szobor újonnan megtalált részei egyszer és mindenkorra megoldhatják a rejtélyt. Sok száz apró csontdarab kerül a helyére, hogy létrejöjjön belőlük a szobor, amely szakértők becslése szerint 20 százalékkal többet mutat majd az eredetiből.
A kutatás egyik résztvevője szerint elegendő csontdarab került elő ahhoz, hogy a nemi szerveket rekonstruálni lehessen. "Meg fogjuk állapítani az alak nemét" – jelentette ki határozottan.
Forrás: http://www.eszakonline.hu/
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése